Mi ez?

Mai kiemelt akciós termékünk:

Hanwag Yukon bőrbakancs - ARANYÓRA

A mai arany óra eltelt! Nézz vissza holnap kedvenc termékedért, hogy elsőként a tied lehessen!

összehasonlít 67 900 Ft

Részletes kosár >> Kosár

A kosár üres

Összehasonlítás

Napi féláras cipő!

Kedvenc ASICS / inov-8 / Salomon / futócipőmet féláron megvehetem - akció!

Ha ezt az oldalt megtaláltad, akkor esélyed van 50%-os kedvezménnyel megvásárolni kedvenc inov-8/Asics/Salomon futócipődet!

inov-8 Mudroc 290 terepfutócipő - KIFUTOTT TERMÉK

Extrém terepen is versenyképes!
0 Ft

Nem tudja mit vegyen szeretteinek?

Ajándékutalványok

Ajándékozzon sportruházatot, sportfelszerelést vagy navigációt családtagjainak/barátainak!
Vásároljon nekik MultiNavigator ajándékutalványt! Így a megajándékozotté a választási lehetőség, és egészen biztosan elnyeri tetszését az ajándék!

Magazin

Vadrózsa 50 - Őze Erzsébet túrabeszámolója

2010. 11. 30. 10:02

Vadrózsa 50

"Itt van az ősz újra . . ." ilyen gondolatok jutnak az eszembe az elmúlt napokba, ha kitekintek az ablakon. Visszaesett a hőmérséklet hirtelen és esős idő lett. Legszívesebben az orromat se dugnám ki, nem hogy túrázzak. Pedig már hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy elmegyünk a Vadrózsa teljesítménytúrára. A szokásos túra előtti elbizonytalanodás most is meg volt, hogy kell ez nekünk? Esőben, sárban túrázni? De legalább itt az alkalom, hogy kipróbáljuk milyen. Egész úton felfelé Szegedtől esett az eső, nem sok kilátás volt, hogy elálljon. Így a rajthoz szakadó esőben mentünk. Legalább kellő alkalom kipróbálnom az Inov-8 Mistlite nadrágot ill. dzsekit. Ha már Inov-8 akkor legyen a cipő is a kamásli, és persze a hátizsák is az. Abból is az Inov-8 Race PRO18 típus, benne a H2O Orizontál bladder, azaz víztartály. Nagyon kényelmes a hátizsák a víztartály szinte a derekamra simul, nem érzem a 2 l súlyát. Az eső ellenére nagyon jól meg volt szervezve a nevezés. Gyorsan meg is történt. A 150 km-es táv kellő érdeklődés miatt elmaradt, így nem kellett nekem se egyedül neveznem az 50 km-es távon. Gabival mehettem. A tömegrajt már régen elrajtolt, így kettesben vágtunk neki. A kezdeti műút nem is sejtette milyen terep vár majd ránk. A gyümölcsös kerítés mellett vitt fel most már szekérút a Kopasz-hegy oldalában levő az első feltételes EP-hoz. Rendületlenül esett az eső, mikor már bíztam benne, hogy eláll még inkább rákezdett. A Kopasz-hegyről majdnem sárcsúszdán értünk a műútra. Megbeszéltük Gabival, hogy amikor csak lehet, kocogunk, mert máskülönben nem érünk be szintidőn belül a csúszós út miatt. Amúgy mi mást tehettünk, mint poénkodtunk. Így gyorsan felértünk a Somlyó-hegyre. Szegény pontőrök itt is esernyő alatt vártak bennünket. Kiderült, hogy valószínűleg mi leszünk az utolsó indulók ezen a távon. Úti csomagként kekszet kaptunk. Nem sokat időztünk, mert kimelegedtünk eddig, és gyorsan fázni kezdtünk.

KÉPGALÉRIA

Kattints a képre a túra képeinek képgalériás megtekintéséhez!

Ismét be az erdőbe majd a Ferenc tanyánál kissé párás, de szép kilátásban volt részünk. A dózer út már sártengerré vált így bepróbálkoztam a villanypásztoron átbújni és ott haladni. Szerencsémre nem volt megrázó élmény, de könnyebben haladtam ott. Beértünk két túrázót is. Nem igen váltottunk velük szót, küszködtek a sárral, esővel. Pedig már kezdett elállni. Megszomjaztam, ideje kipróbálnom a víztartályt. Elolvastuk még este a használati utasítást, de elfelejtettük, hogy a szelepet el is kell fordítani és úgy ráharapni és inni. Így ismét jókedvre derültünk mire ittam. Kellett is ez a jókedv, mert egy megáradt patak mellé értünk. Mondanom se kell a jelzés a túloldalon folytatódott. Nem sokat gondolkodtunk mitévők legyünk. Nem valószínű, hogy hidat építettek nekünk. Számítottunk rá így patakon átkeléshez kipróbálásra került Gabi ötlete a cipőre húzott nylonzsák. Egészen jó volt, csak éppen a víz volt comb középig érő. Így mire átért a közel 8 méter széles patakon a zsák már sehol se volt. Így maradt a fotózás, videózás, hiszen ezt meg kell örökíteni. Mintha mi se történt volna mentünk tovább. Én bíztam a cipőben, az eddigi tapasztalataimban, hogy amilyen könnyen átázik a cipő olyan jó anyagja is, van, hogy gyorsan szárad. Nem lesz vizes hatása. Így az átázás ellenére jól lehet benne menni.

Alig haladtunk, mikor az út bekacskaringózott az erdőbe. Jobbról patak és nem sokára feltűnt egy kis bányató. Sziklák veszik körbe. A túl falon most vízesés alakult ki a bő esőzés miatt. Mátra egyik kis rejtett gyöngyszeme számomra. Csend és nyugalom. Itt volt a 2.EP. Jó lett volna időzni, de ki voltunk melegedve, haladni kellett.

Haladni?? Gyökerekbe kapaszkodva tudtam csak felmászni a csúszós hegyoldalon. Jaj a ruhám ki ne szakadjon. Még jó hogy nem volt hosszú csak meredek így már kocogva haladtunk tovább. Persze csak azért is, mert én, ha kicsit vissza is fogtam magamat, de fotóztam. Ez már én is látom mennyi időveszteség. De nagyon jó hazaérkezve megnézni a fotókat. Kihagyhatatlan volt a felülről a bányató le fotózása is. Szép szálerdőben haladtunk. Meglepetésemre a Hármas-határnál volt útba igazító is. A rövidtáv itt vált el a hosszútávtól. Igen nagyon jó meg volt írva az itiner. Jó követhető volt. Szerencsére az eső is alább hagyott csak köd ereszkedett a tájra. Így kissé sejtelmessé tette az erdőt. Nagy tenyérnyi gombák sorakoztak, majd szőnyegként terítette be az erdő alját.

Ó, de finom a rántott gomba! Kár, hogy nem ismerem melyik az ehető változat. Most szednék párat. A dagonya most felduzzadt mini tóvá, körülötte pára. Nem lett volna ilyen látványban részem, ha nem esős időben túráztunk volna. Miközben mesebeli erdő varázsolódott körém észre se vettem, hogy kiértünk a műútra. Szemben a Köszvény-kút sebes megáradt patakba folyt. Olyan mély volt, hogy Gabi bele szeretett volna lépni, de meggondolta magát mikor gyorsan térdig merült az egyik lábával. Így csak mellette haladtunk a műúton. Átléptünk Nógrád megyébe.
Ismét csak örülni tudtunk az esőnek, mert máskülönben nem láthattuk volna a hegyoldalról itt-ott sebesen lefolyó kis alkalmi patakokat. Oly hirtelen jöhetett le a víz, hogy a műútra ki is hozta a törmeléket egy útról. A műút mellett volt a patak parton a 3. EP. Kedvesek voltak a pontőrök. Egyre kínálgattak mindenkit a Nutellás, zsíros vagy éppen a vajas kenyérből. Mellé persze volt akár paradicsom, paprika vagy éppen hagyma. Innivaló isotóniás ital, víz. Éppen befutott két futó ők már visszafelé tartottak. Igen ügyesek voltak. Gyorsan ettem én is zsíros kenyeret és indultunk. Műúton haladtunk egészen Szurdokpüspökig.
Még nem voltam a Mátrabércen de már többször olvastam, hallottam hogy itt szokott lenni a cél. Igen, a Muzsla is mint elrettentő szint is megemlítésre került mindig. A településen áthaladva, a présházak mellett kezdtük a Muzslát meghódítani. Közel 10 km volt a következő pontig a távolság. Végig emelkedő. 745m szint. De nemcsak szint. Ismét patakon átkeléssel kezdtük, majd gyönyörű panoráma, pipáló hegyoldal és ködbevesző táj. Ahogy haladtunk felfelé egyre jobban sűrűsödött a köd. Volt, hogy csak a hegygerinc két oldalán csak fehérséget láttunk. Akár mennyire szép volt, már hosszúnak éreztem az emelkedőt. Jó volt megpillantani a felíratott Muzsla 805m.

Igen most meg lejtő jött szerencsére az erdőben így nem annyira csúszott. A nyeregben vártak a pontellenőrök. Alig álltunk meg indultunk tovább. Lejtőn neki vágva, le a Sóbánya-patak völgyébe. Nem is számoltam hányszor kellett a patakon keresztül menni. Volt, hogy próbálkoztunk száraz lábbal átkelni, de legtöbbször semmi esély nem volt rá. A patak medre mellett ment a jelzés, így egyik oldalról a másikra mentünk. Kellően megfürödtünk a patakban. Még jó hogy Gabiba sokszor kapaszkodhattam, így a sodrása nem vitt el. Nagyon szép völgy volt. De kocogni kellett végig, ha nem akartunk fázni és kezdett sötétedni is. Mikor a völgyből felfelé vitt az út akkor jöttem rá, hogy nincs is még olyan sötét. A Nagyparlag erdészházhoz felfelé vitt az út, majd nemsokára ellenőrző pont jött. Itt is keksz és ropi várt bennünket, de nem voltam éhes. Nagyon jó volt a víztartályból inni. Sokszor csak párkortyra vágytam, és nem kellett a hátizsákot kinyitnom, azonnal tudtam inni. Nem is gondoltam, hogy ilyen könnyedséget fog majd jelenteni.

Meredek, köves szakasz következett. János-vára oldala. Első látásra tartottam tőle hogy jutok le, de nem is volt olyan nehéz. Csak oda kellett figyelni. Sokszor fától-fáig haladtam. Majd kiértünk a Tilalmas-tetőre. Ismét találkoztunk az utánunk induló két sráccal. Jól lehetett haladni a szekérúton, ha víztócsákkal tarkított is volt, de néhol köves. Ismét szép panoráma kötötte le a figyelmemet, majd leértünk az aszfaltos útra, melyen már jártunk. Az Eszter forrás most nem volt EP de kedvesek voltak a pontőrök, habár éppen indultak volna, de adtak még útravalónak paradicsomot és szilvát.

Kellett is a neki készülődés, mert tovább haladva Szurdokpüspökinél letérve ismét patakon kellett átkelni. Mondanom se kell híd még mindig nem volt. A két srác úgy döntött keresnek valami átjárót. Még jó, hogy nekem volt segítségem. Talán ennek volt a legnagyobb sodrása és szélesebb is volt, mint az előzőek. Eddig jó poén volt a patakon átkelés, de most már nem igen hiányzott. Pedig ennél nehezebb próbatételek jöttek. Sárdagasztó, csúszós tapadós utón haladtunk felfelé a Nagy-Hársas-hegyre. Kezdett az erőm elmenni. Gyenge lett a lábam, kissé szédültem, hányingerem volt. Gabi elővette a túrabotot, melyet csak eddig táskában vitt. Kissé könnyebb lett, de éreztem nincs erőm. Édességet, szénhidrátot kívántam. Nem akartam megállni enni, majd a pontnál. Egyből tudtam, nem ettem eleget se, a megelőző napokban se a túra napján. Nem gondoltam, hogy ennyire megterhelő lesz. Nagy nehezen feljutottam a geodéziai toronyhoz, ott volt a pont is. Csak lestek, mert én azonnal megkértem Gabit hogy vegye elő a mézet, és csak ittam-ittam. Gyerekkoromban tettem utoljára ilyet. Még volt egy müzli szeletem és azt is megettem. Jól esett. Lassan éreztem, kissé jobban vagyok.
Kellett is az erő, mert a sárdagasztó út jött. Csúszkáltunk jobbra, balra. Legutóbbi túrámon a vaddisznó dagonyázó nézett így ki, mint most az út. Néhol alig tudtam a lábamat megemelni. Úgy éreztem minden izmomat igénybe, veszi minden lépés. Mi persze éppen azt beszélgettük, hogy mások most a Plázában vannak, moziznak és kávéznak. De nem nagyon kalandozhattunk el, mert igen oda kellett figyelni, ha nem akartunk elcsúszni. Főleg, ahogy Gabi gyorsan sétál az már nekem kocogás. Olyan hosszúakat lép. Volt, hogy letértünk a jó útról de egyből észrevettük, mert nem voltak lábnyomok.

Így értük el a pincesort. Csak éppen én csak az itinert olvastam, hogy ott lesz EP. A térképet nem néztem, így az első présházaknál kerestük a pontot. Úgy gondoltuk, hogy az eső miatt nem vártak meg bennünket így lefotóztam egy pincét és tovább mentünk. Majd a második présházsoron meg lett a pont. Már kezdett szürkülni. Égett a villany a présházban. Kályhában ropogott a tűz. Kedvesen fogadtak bennünket. Borral kekszek gyümölccsel kínáltak bennünket. Legszívesebben maradtam volna olyan hangulatos volt.

Csend és nyugalom…
De nekünk menni kellet. Még előkerült az autócsomag tartójából a répa is. Így a présház hangulatával mentünk tovább. Most már egy hosszú aszfaltút jött. Meg volt 5 km is, de nem volt kedvünk futni. Persze hogy a bor felrázódjon? A szint időn belül így is be értünk.
A célban örömmel fogadtak bennünket főleg, hogy rajtunk kívül már csak 2 induló volt kint. Megkaptuk az emléklapot és a kitűzőt, majd finom meleg paprikás krumpli volt savanyúsággal. Összetalálkoztunk a rendezővel is. Sajnálkozott az eső miatt, hogy így sok pontra nem tudtak ki vinni ellátást úgy, ahogy tervezték. Pl a dinnye itt volt a célban, pedig a Széles-kőnél tervezték. Számomra nagyon jó volt a rendezés mind az itiner megírása mind az ellátás. Ilyen időjárás mellett mindent megtettek, hogy a túrát jól teljen számunkra. Köszönet a szervezőknek, a pontőröknek!